Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Groovehouse : Legyen ez egy őrült vágy

Verse 1:
Mond mit adhatnék neked? Te más vagy mint én!
Mégis álmodom veled! Eltévedhetnék...
Elképzelt érintés az éjben, nem bűnös vallomás!
Nekem ott aki véd, aki vár, aki félt, nem történt semmi más!

Refrén:
Legyen ez egy őrült vágy! Legyen ez egy őrült kéj!Legyen az enyém, mit el nem mondhat szó! Legyen ez egy őrült kéj, egy pillantás, egy álom, égi fény, mi sosem lesz enyém!

Verse 2:
Volt, hogy elhittem neked, minden szép lesz. Vár egy újabb állomás, veled egy újabb élet. Kettőnkről szólt egy tánc az éjben és tudtam nincs tovább...
Nekem ott aki véd, aki vár, aki félt, nem történt semmi más!

Extra:
Kell néha más szívével láss, ne engedd túl közel hozzád. Egy néma perc, egy pillantás legyen ennyi, semmi más...

Groovehouse : Ha újra látom

Hiába harcoltam, már nem vagy itt velem!
Hiába számoltam az elmúlt éveket!
Hova is bújhatnék, hol társam csak a magány?
Hamis tűzben égtem, mégis újra rámtalász...

Ha újra látom, hazudni vágyom!
Nem érdekel, hol jár és kivel, úgyis jön ha kell.
Ha újra látom, hazudni vágyom!
Hiába már, hívnom nem muszáj, miért jöjjön, ha fáj?

Hiába változnék, már nem vagy itt velem.
Hiába hullatnám a fájó könnyeket!
Hová is szállhatnék, hol nem várnak sehol?
Hamis vágyak tengerében, szívem lángra gyúl!

Ha újra látom, hazudni vágyom!
Nem érdekel, hol jár és kivel, úgyis jön ha kell.
Ha újra látom, hazudni vágyom!
Hiába már, hívnom nem muszáj, miért jöjjön, ha fáj?

De úgy kívánom! A szó a számon - hiába már!

Ha újra látom, hazudni vágyom!
Nem érdekel, hol jár és kivel, úgyis jön ha kell.
Ha újra látom, hazudni vágyom!
Hiába már, hívnom nem muszáj, miért jöjjön, ha fáj?

Ha újra látom, hazudni vágyom!
Nem érdekel, hol jár és kivel, úgyis jön ha kell.
Ha újra látom, hazudni vágyom!
Hiába már, hívnom nem muszáj, miért jöjjön, ha fáj?

 

Groovehouse : Támad a szél

Végtelen álmok útján, csendes éjszakán,
egyedül a néma szélben a part túloldalán.
Távol, hol régi emlék új életre kél,
hirtelen vihar támad és rámborul az ég!

Újra feltámad a szél!
Ördögi veszélyben nem segít a szó!
Újra feltámad a vágy,
álmaink dalát elviszi a szél... Harcolj értem még!

Támad a szél a hegyeken át!
fellázadt a vágy!
Csak támad, ha félt, a szívemen át, velem!

Féktelen álmok útján felnyitnám szemem.
Elvezstem álmaim közt örökre azt hiszem!

Groovehouse : Úgy szeress

Messze a város, ahol születtem,
gyerekként felnőttem.
Az a város, amit szerettem olyan rég!
Távol a barátok, akik szerettek
idővel eltűntek.
Titkon várom, hogy velük lehessek én!

Jól figyelj még rám!
A szívem érted úgy kalapál!
Ha nem figyelsz még rám,
nekem hidd el ugyanúgy fáj!

Félek, változni már nem tudok,
úgy szeress amilyen vagyok.
ha kell, válassz másik csillagot,
ahol nem vagyok, ahol más ragyog!
A szívem hidd el úgy dobog,
ha a tied vagyok, mást nem akarok!
Ha kell, válassz másik csillagot,
ahol más vigyáz majd rád!

Jól figyelj még rám!
A szívem érted úgy kalapál!
Ha nem figyelsz még rám,
nekem hidd el ugyanúgy fáj!

messze a nyár, ami szép emlék,
veled együtt elmúlt rég!
A kabátokon hideg őszi szél fúj át!
Fázom és félek, hogy a tél jön el,
szerelmünk hó fedi el.
Lehet az én hibám, hogy végül így alakult!

Groovehouse : Elmúlt a nyár

Eljött a reggel, csendes a táj,
Üres szobámban sok emlék.
A bőröndöd készen az ágy mellett áll,
S te nem jössz vissza már...

Most kell, hogy érezd, érezd hogy fáj!
Úgy kérlek, úgy félek... jöjj vissza már!
megbántam mindent, máshogy lesz már!
Úgy kérlek, ó hidd el... hidd el, hogy fáj!

Elmúlt a nyár, jöjj vissza már...
Hozd vissza őt, a szívem úgy fáj!
Elmúlt a nyár, jöjj vissza már...
Hozd vissza őt, a szívem úgy fáj!
Ó... hidd el, hogy fáj! Ó... hidd el, hogy fáj!

Vissza is néznél, csak egy megkínzott szív,
végtelen utakon jár.
megfagyott világ, új virágot hív...
Kőből faragott táj!

Most kell, hogy érezd, érezd hogy fáj!
Úgy kérlek, úgy félek ... jöjj vissza már!
meg bántam mindent, máshogy lesz már!
Úgy kérlek, ó hidd el... hidd el, hogy fáj! hidd el hogy fáj!

Elmúlt a nyár, jöjj vissza már...
Hozd vissza őt, a szívem úgy fáj!
Elmúlt a nyár, jöjj vissza már...
Hozd vissza őt, a szívem úgy fáj!
Ó... hidd el, hogy fáj! Ó... hidd el, hogy fáj!

Elmúlt a nyár, jöjj vissza már...
Hozd vissza őt, a szívem úgy fáj!
Elmúlt a nyár, jöjj vissza már...
Hozd vissza őt, a szívem úgy fáj!

Groovehouse : Úgy szeress

Messze a város, ahol születtem,
gyerekként felnőttem.
Az a város, amit szerettem olyan rég!
Távol a barátok, akik szerettek
idővel eltűntek.
Titkon várom, hogy velük lehessek én!

Jól figyelj még rám!
A szívem érted úgy kalapál!
Ha nem figyelsz még rám,
nekem hidd el ugyanúgy fáj!

Félek, változni már nem tudok,
úgy szeress amilyen vagyok.
ha kell, válassz másik csillagot,
ahol nem vagyok, ahol más ragyog!
A szívem hidd el úgy dobog,
ha a tied vagyok, mást nem akarok!
Ha kell, válassz másik csillagot,
ahol más vigyáz majd rád!

Jól figyelj még rám!
A szívem érted úgy kalapál!
Ha nem figyelsz még rám,
nekem hidd el ugyanúgy fáj!

messze a nyár, ami szép emlék,
veled együtt elmúlt rég!
A kabátokon hideg őszi szél fúj át!
Fázom és félek, hogy a tél jön el,
szerelmünk hó fedi el.
Lehet az én hibám, hogy végül így alakult!

Groovehouse : Égj velem

Szabadon a szélnek hátán,
szemnek nincs határ.
Repülök az égnek színpadán,
keresem a szíved merre jár!

Valahol a holdnak fénye,
újra rád ragyog.
Elkísérnek úton a csillagok,
égj velem, feladni nem fogom!

Égj velem, lángolj forró testemen,
egy éjjelen! Hív a végtelen!

Szabadon a szélnek hátán,
szemnek nincs határ.
Repülök az égnek színpadán,
keresem a szíved merre jár!

Sűrű éjben, kéz a kézben,
újra álmodom.
felhők között szívem úgy dobog,
égj velem, feladni nem fogom!

Groovehouse : Múló idő

Múló idő, hogy mondjam el
a titkomat, ha menni kell?
Új kalandon át!
Századok zaján!

Vár engem száz világ.
Hova visz az út?
Ki mutat majd jó irányt?
A szívem lángra gyúlt!

Mindenem a tűz, mi benned ég!
Mindened a szó, mi bennem él!
Az út hova vezet?
úgy elszöknék veled!
Mindenem a tűz, mi benned ég!
Mindened a szó, mi bennem él!
Csak hunyd le a szemed!
Úgy elszöknék veled!

Múló idő, mondd el nekem!
Hová repülsz el így velem?
Századok zaján!
A szívem rád talál!

Groovehouse : Álom

Álmot éltem át, egy szép dal volt a világ,
A szó is benne jó és az élet szőtte át,
Aki éppen arra járt, saját új sort hagyott rá,
Így lett végtelen ez a dal és a Világ.

Refrén:(2x)
Rég veled ébredek, álmodok szépeket
Eljátszom, hogy a gond tovaszáll.
Csak várom és nézem a szép színes képeket,
Mért nem jön az az új csoda már?

A vándor arra járt, hol a dal már messze szállt,
s ha hallott egy hamis szót , mi a lelkéig hatolt.
Csalodottan tovább állt, csak a régi dalra várt,
Egy nap békét hoz talán, s újra szép lesz a Világ.

Refrén(4x):
Rég veled ébredek, álmodok szépeket
Ejátszom,hogy a gond tovaszáll.
Csak várom és nézem a szép színes képeket,
Mért nem jön az az új csoda már?

Groovehouse : Csillagokkal szállsz

Repülnék felhők hátán,
árnyak nélküli fáradt tereken át!
Vigyáznám álmaid kitárt ablakát!

Tudod, fent az égen a végtelen éjben,
majd ott leszek én, ahol senki se véd.
Hol álmaid közt, még a szél hegedül!

gyere, hunyd le a szemed,
a vágy ami vezet.
Csillagokkal szállsz!
Gyere, fogd meg a kezem,
a vágy oda vezet, hol álmaid közt jársz!

Vigyáznám felhők hátán,
kihalt utcák ódon falain át,
őrizném álmaid kitárt ablakát!

Groovehouse : Híd a folyón

Miért is tagadnám, hogy távol a túlpart még és nem visz a szél?
Vár a szabadság, de érzem, hogy itt tart még a veszély!
Ha úsznom kell, majd a víz elnyel, s te az vagy pont ami kell!

Egy Híd a folyón a forgatagon,
mi túl visz a tiltott bójákon.
Egy híd a vizen az életemen,
És az, ami távol volt, már itt van mellettem!

Tudom, időnként ellep a sodró ár és nincs menedék!
S néha magamtól ugrani félnék én, nagy a tét!
Ha úsznom kell, majd a víz elnyel, s te az vagy pont aki kell!

Mikor közel vagy én látom az út végét.
Ott valami vár, fogd a kezem!
Nélküled nem jutnék át!
Soha nem jutnék, nem jutnék át!